Akkoriban egyéni vállalkozóként dolgoztam…

Gépi földmunkával és ehhez kapcsolódó szállítással foglalkoztam. Az igazi kihívást azonban nem a megbízók kérései, hanem az ügyfélszerzés és a kapcsolattartás jelentették. Nem volt mobil, de még vezetékes telefon sem, az internetről nem is beszélve…

A jól bevált marketing módszerhez folyamodtunk, amit mindenki használt akkoriban: apróhirdetést adtunk fel néhány népszerű lapban, mint például a Népszava, a Magyar Nemzet vagy az Esti Hírlap. Utána pedig vártuk, hogy az emberek elárasszanak minket megrendelésekkel. De mindez kevésnek bizonyult.

Ekkor hallottam Julika néniről, aki egy csapásra megváltoztatta a marketinget…

Julika néni Budapest belvárosában élt és igyekezett kreatívan kiegészíteni kevéske nyugdíját. Ezért telefonügyeletet nyújtott különböző vállalkozások számára, így segítve őket az ügyfelekkel való kapcsolattartásban. Azonnal felkerestem őt, megegyeztünk és ettől kezdve mindig elérhető voltam: Julika néni számát írtam a hirdetésekbe, ő pedig kedvesen rögzítette az üzeneteket, megkereséseket.

A telefonfülkék korszaka…

Naponta több alkalommal hívtam Julika nénit és ha jó napunk volt megkaptam tőle néhány potenciális ügyfél elérhetőségét, akiket felhívtam vagy személyesen felkerestem.

Zuglóban éltem akkoriban és jól ismertem az összes telefonfülkét, hiszen volt, hogy naponta 8-10 telefont is lebonyolítottam. A fülke előtt várakozók nagy örömére, akik valószínűleg azt gondolták, hogy telefonbetyárkodok. Volt, hogy naponta 2-3 órát is telefonfülkében töltöttem. Legjobban akkor szerettem telefonálni, mikor esett az eső és az emberek behúzódtak az utcáról vagy amikor Fradi meccs volt és kiürült az utca. Maga volt a kánaán, a szabad telefonfülkék, és ezzel együtt a szabad kommunikáció lehetősége.

Julika néni, a vállalkozás motorja

Túlzás nélkül állíthatom, hogy Julika néni volt a vállalkozásom központi szereplője és rengeteg ügyfelet, ezzel együtt a cég fejlődését is neki köszönhetem. Sokszor felhívtam, mielőtt elindultam egy adott címre, ilyenkor megkönnyebbülten nyugtázta, hogy megéreztem, hogy visszalépett az ügyfél: „Jajj, Sanyikám, de jó hogy hív! Lemondták a munkát, ne induljon el!”

6 év telt el így, ami alatt majdnem 7000 órát töltöttem Zugló telefonfülkéiben. Ez azt jelenti, hogy az életemből 290 teljes nap telt ezzel. Nem csoda, hogy minden apró részletét ismerem a telefonfülkéknek.

Később, amikor lett vezetékes telefonom, elköszöntem Julika nénitől és a saját kezembe vehettem a vállalkozásom ezen részét is. Később lett egy a telefonhoz kapcsolható eszköz, amivel egészen a szomszéd házig is elmehettem. Bámulatos fejlődés volt ez is, de az igazi az 1994-es évben jött el, amikor megvettem az első mobiltelefonom. Igaz, hogy a Westel adótorony nem mindig bírta a nagy forgalmat és volt, hogy 1 órát is várni kellett, mire vonalat kaptam, de ez már a modern kommunikáció egyértelmű jele volt, amit később követett a fax, majd a számítógép.

Ma pedig már a lehetőségek száma végtelen és igyekszünk is kihasználni, illetve felvenni a ritmust. Kövess minket a Facebook-on, ha még nem tetted!

Ennek ellenére, mindig kellemes nosztalgiával gondolok vissza a modern eszközök nélküli időszakra és Julika nénire, aki szinte családtaggá vált, miközben én lettem a zuglói telefonfülkék királya… vagy betyárja. 🙂